La Roulette

Négy éve, hogy utoljára bejegyzést írtam a blogon (nem mintha olyan gyakoriak szólettek volna itt posztok, bár úgy hangzott). A facebookon is, amire eredetileg az oldal, a "közösség"  épólt, nagyjából három-négy éve nem posztoltam még egy kis hírmorzsácskát sem. Viszont az elmúlt hetek eseményei; hogy a koronavírus miatti leállás - a futballban és az életben egyaránt -, kiéheztetette az egyszerű rajongót, "amatőrt"* is a focira. Ez a francia bajnokságra még hatványozottabban igaz, amely egyedüli topligaként nem fejeződött be. Emellett a Bajnokok Ligájában még talpon maradó két francia csapat, a PSG és a Lyon menetelése újabb okot szolgáltatott, hogy hosszú idő után újra tollat klaviatúrát ragadjak, és írjak, főképp erről a két csapatról. Azt, hogy ez visszatérő poszt lesz-e, vagy csak fellángolás, nem tudom megmondani, de mint a "föl-földobott kő".... Fú, ennél pátoszosabb beköszönést.... Ezt talán most hagyjuk abba. 

Talán nem kell mondani, hogy mi történt az elmúlt hetekben a Bajnokok Ligájában, hiszen ahogy írtam, a futballkövető társadalom ki van éhezve a labdarúgásra, főleg hogy az elhalasztott Európa-bajnokság helyett a BL egyenes kieséses szakaszát bonyolították le egymeccses párharcok kupájaként, kárpótlásként az elmaradó világtornáért. Mégis, a szakmaiság kedvéért, rövidne: a PSG története során előszr játszhat BL-döntőt, miután a negyeddöntőben kiejtette az olasz Atalantát, majd az elődöntőben a német Lipcsét, míg a Lyon nagy bravúrt mutatott be azzal, hogy előbb kiejtette a Cristiano Ronaldo vezette Juventust, majd a Pep Guardiola trenírozta Manchester Cityt. Végül aztán a Bayern már túl nagy falatnak bizonyult az OL-nek.

A BL final 4-jában tehát két francia (és két német) cspaat szerepelt. Sőt, a négy csapat kispadján összesen három német edző ül, hiszen a párizsiak edzője, Thomas Tuchel is német. Sőt, Tuchel a Lipcse elleni elődöntő előtti sajtótájékoztatóján viccesen megjegyezte, hogy igazából a lyoniak edzője, Rudi Garcia is kicsit német, tehát igazából három és fél német edzőről beszélünk. Bár, hogy mire alapozta ezt Tuchel, az máig rejtély, azt leszámíta, hogy a Rudi tényleg németes keresztnév.... Tehát legjobb négyben két francia csapat volt, nem ugyanazon az ágon, így aztán akár francia (vagy német) házi döntőt is rendezhettek volna a BL-ben, azonban ez elmarad. 

Minek tudható be, hogy ilyen jól szerepeltek a francia csapatok a rájátszásban? Egyfelől biztosan nagy szerepe van ebben a speciális lebonyolításnak, azaz hogy egy meccsen dőlt el a továbbjutás. De ennél is fontosabb, hogy ahogy már fentebb szó volt róla, a francia bajnokságot ideje korán lefújták, hónapokon át túlzással gyakorlatilag semmit nem csinált ez a két csapat, amíg a "többiek" három naponta játszottak. Mindezt a hipotézist erősíti, hogy a német Bundesliga fejeződött be legkorábban a topligák közül, ha a Ligue 1-t nem számítjuk.    

Emellett a világ legnagyobb közhelyével élve, természetesen a szerencse is komoly faktor volt. A PSG például az Atalanta ellen az utolsó percekig vereségre állt, és az utolsó pillanatokban sikerült csak fordítani, hogy a Lyon meneteléséről ne is beszéljünk. Az OL a Juve ellen a második meccsen vereséggel, csak több idegenben lőtt góllal jutott tovább. Majd a Manchester City ellen is inkább az ellenfél rossz taktikájának köszönhette a győzelmet. A Juventus az egész szezonban szenvedett, és hiperkritikusan akár azt is mondhatnák, hogy egy jó meccse sem volt idén. Míg a City, amely kiejtette a Real Madridot, a kontrákra berendezkedő Lyon ellen inkább három belső védővel, valamint irányítóját (De Bruyne) szélsőként használva állt fel. Nem eltagadva Rudi Garcia érdemeit, hogy ezzel a hibrid felállással és taktikával, hogy védekezésben öt védővel, középen Denayer-Marcelo-Marcal, a széleken Dubois és Cornet, próbálják szűkíteni a területeket, kiszorítani az ellenfelet az oldalvonalakhoz, hogy aztán a beadásokat a három belső "monstrum" játszi könnyedséggel kifejelgesse. A megszerzett labdákat pedig gyorsan és hatékonyan, megfutva a kínálkozó folyósókat, értékesítsék elől a rohamozók; Cornet, Memphis, Toko Ekambi, vagy Dembélé. Ez a taktika remekül is működött a Juve és a City ellen. Ezért is volt furcsa, hogy Guardiola miért egy ennyire defenzív és kreatívitást nélkülöző csapatot küldött fel a negyeddöntőben, hiszen a Lyon semmi váratlant nem húzott, azt csinálták, amit a Juve ellen, sőt amit már a PSG ellen 0-0-ra lehozott, majd bűntetőkkel elvesztett Ligakupa-döntőn. 

Aztán a bombaformában játszó Bayern ellen ez már kevés volt, bár ha az első 10-15 percben Memphis és Toko Ekambi ugyanolyan könyörtelen végrehajtó, mint az előző meccseken, akár kiélezettebb csata is lehetett volna. De a Lyon még így is olcsóbban megúszta, mint a 8-2-es alázáson átesett Barcelona.... Muhahaha... Az ideje korán befejezett a francia bajnokságban csupán 7. helyen végző Lyon sem a Ligakupában, sem a BL-ben nem tudta kiharcolni a nemzetközi kupaindulást, mégis Jean-Michel Aulas elnök úr elégedett lehet csapata teljesítményével. 

Térjünk át inkább a Párizsra. A Bajnokok Ligája 2019-20-as szezonjának döntőjét a Paris Saint-Germain és a Bayern München játssza. A PSG az idei BL-ben eddig csapatként funkcionált. Az elmúlt évekkel ellentétben, amikor sarkosan fogalmazva: zsoldosok kirakatának látszott, idén sokkalta inkább egymásért harcoló közösségnek. Mindamellett, hogy a csapatnak továbbra is megvannak a korlátai. 

Az Atalanta ellen is látszott, hogy Mbappé nélkül ez a Párizs, nem az a Párizs. Valamint az is, hogy a presszinggel zavarba hozható a PSG, vagyis fogalmazzunk inkább úgy, hogy az Atalanta totális letámadásra épülő játéka nemigen ízlett a PSG-nek, és ha nem fáradt volna el a végére ennyire a bergamói csapat, nem biztos, hogy ott meglett volna a továbbjutás. És ebből, vagyis a presszingből a Bayern ellen sem lesz majd hiány. Ahogy a Lipcse is akkor tudott, ha csak percekre is, nehézséget okozni a Párizsnak, amikor előkerült a Gegenpressing. Mbappé és Neymar nagyon érzik egymást, azonban amíg a PSG koncepció nélkül igazol, valamint mivel 400 milliót "elver" ilyen színes ceruzákra, mint ők, nem marad pénz további színesre a tolltartóba. (A pesti sportsajtóban nagyon divatos lett ez a "színes ceruza" fogalom, én is adom, via: Bozsik Péter.) Amíg Kehrer, Bernat és Sarabia színtű játékosok alkotják a PSG keretét, amíg Mbappé és Neymar mellett egy biobólya, Icardi játszik, nem juthat el arra a szintre, amire vágyik, még ha idén össze is jött a BL-döntő. Az Atalanta ellen jól látszott, hogy az Icardinál mind árban, mind képességekben polcokkal lejjebb lévő Choupo-Motinggal is hatékonyabb tudott lenni a PSG. Hogy azokról a saját nevelésű tehetségekről ne essen szó, akik a PSG elherdált, elengedett, vagy eltaszított magától, mert nem láttak esélyt arra, hogy meghatározó játékosokká váljanak Párizsban.     

De ez messzire vezet.... A PSG a 2019-20-as szezon BL-döntőse, és akár meg is nyerheti a kupát, bár nem látom, hogy bármelyik csapat képes lenne legyőzni ezt a Bayernt. Ez nem változtat azon, hogy a PSG-nek nincs koherens átigazolási politikája, koncepciózus kerete, még ha egy nagyon jó edzője már van is a kispadon. 

*Nyelvészeti érdekesség, hogy az amatőrt a francia nyelvben inkább lelkes rajongónak értik, aki nem profi szinten foglalkozik az adott dologgal, azonban ez még nem jelenti, hogy "hozzá nem értő", béna, vagy ostoba lenne, míg ugyebár az amatőr jelzőnek van egy elég erős negatív íze.