La Roulette

Négy éve, hogy utoljára bejegyzést írtam a blogon (nem mintha olyan gyakoriak szólettek volna itt posztok, bár úgy hangzott). A facebookon is, amire eredetileg az oldal, a "közösség"  épólt, nagyjából három-négy éve nem posztoltam még egy kis hírmorzsácskát sem. Viszont az elmúlt hetek eseményei; hogy a koronavírus miatti leállás - a futballban és az életben egyaránt -, kiéheztetette az egyszerű rajongót, "amatőrt"* is a focira. Ez a francia bajnokságra még hatványozottabban igaz, amely egyedüli topligaként nem fejeződött be. Emellett a Bajnokok Ligájában még talpon maradó két francia csapat, a PSG és a Lyon menetelése újabb okot szolgáltatott, hogy hosszú idő után újra tollat klaviatúrát ragadjak, és írjak, főképp erről a két csapatról. Azt, hogy ez visszatérő poszt lesz-e, vagy csak fellángolás, nem tudom megmondani, de mint a "föl-földobott kő".... Fú, ennél pátoszosabb beköszönést.... Ezt talán most hagyjuk abba. 

Talán nem kell mondani, hogy mi történt az elmúlt hetekben a Bajnokok Ligájában, hiszen ahogy írtam, a futballkövető társadalom ki van éhezve a labdarúgásra, főleg hogy az elhalasztott Európa-bajnokság helyett a BL egyenes kieséses szakaszát bonyolították le egymeccses párharcok kupájaként, kárpótlásként az elmaradó világtornáért. Mégis, a szakmaiság kedvéért, rövidne: a PSG története során előszr játszhat BL-döntőt, miután a negyeddöntőben kiejtette az olasz Atalantát, majd az elődöntőben a német Lipcsét, míg a Lyon nagy bravúrt mutatott be azzal, hogy előbb kiejtette a Cristiano Ronaldo vezette Juventust, majd a Pep Guardiola trenírozta Manchester Cityt. Végül aztán a Bayern már túl nagy falatnak bizonyult az OL-nek.

A BL final 4-jában tehát két francia (és két német) cspaat szerepelt. Sőt, a négy csapat kispadján összesen három német edző ül, hiszen a párizsiak edzője, Thomas Tuchel is német. Sőt, Tuchel a Lipcse elleni elődöntő előtti sajtótájékoztatóján viccesen megjegyezte, hogy igazából a lyoniak edzője, Rudi Garcia is kicsit német, tehát igazából három és fél német edzőről beszélünk. Bár, hogy mire alapozta ezt Tuchel, az máig rejtély, azt leszámíta, hogy a Rudi tényleg németes keresztnév.... Tehát legjobb négyben két francia csapat volt, nem ugyanazon az ágon, így aztán akár francia (vagy német) házi döntőt is rendezhettek volna a BL-ben, azonban ez elmarad. 

Minek tudható be, hogy ilyen jól szerepeltek a francia csapatok a rájátszásban? Egyfelől biztosan nagy szerepe van ebben a speciális lebonyolításnak, azaz hogy egy meccsen dőlt el a továbbjutás. De ennél is fontosabb, hogy ahogy már fentebb szó volt róla, a francia bajnokságot ideje korán lefújták, hónapokon át túlzással gyakorlatilag semmit nem csinált ez a két csapat, amíg a "többiek" három naponta játszottak. Mindezt a hipotézist erősíti, hogy a német Bundesliga fejeződött be legkorábban a topligák közül, ha a Ligue 1-t nem számítjuk.    

Emellett a világ legnagyobb közhelyével élve, természetesen a szerencse is komoly faktor volt. A PSG például az Atalanta ellen az utolsó percekig vereségre állt, és az utolsó pillanatokban sikerült csak fordítani, hogy a Lyon meneteléséről ne is beszéljünk. Az OL a Juve ellen a második meccsen vereséggel, csak több idegenben lőtt góllal jutott tovább. Majd a Manchester City ellen is inkább az ellenfél rossz taktikájának köszönhette a győzelmet. A Juventus az egész szezonban szenvedett, és hiperkritikusan akár azt is mondhatnák, hogy egy jó meccse sem volt idén. Míg a City, amely kiejtette a Real Madridot, a kontrákra berendezkedő Lyon ellen inkább három belső védővel, valamint irányítóját (De Bruyne) szélsőként használva állt fel. Nem eltagadva Rudi Garcia érdemeit, hogy ezzel a hibrid felállással és taktikával, hogy védekezésben öt védővel, középen Denayer-Marcelo-Marcal, a széleken Dubois és Cornet, próbálják szűkíteni a területeket, kiszorítani az ellenfelet az oldalvonalakhoz, hogy aztán a beadásokat a három belső "monstrum" játszi könnyedséggel kifejelgesse. A megszerzett labdákat pedig gyorsan és hatékonyan, megfutva a kínálkozó folyósókat, értékesítsék elől a rohamozók; Cornet, Memphis, Toko Ekambi, vagy Dembélé. Ez a taktika remekül is működött a Juve és a City ellen. Ezért is volt furcsa, hogy Guardiola miért egy ennyire defenzív és kreatívitást nélkülöző csapatot küldött fel a negyeddöntőben, hiszen a Lyon semmi váratlant nem húzott, azt csinálták, amit a Juve ellen, sőt amit már a PSG ellen 0-0-ra lehozott, majd bűntetőkkel elvesztett Ligakupa-döntőn. 

Aztán a bombaformában játszó Bayern ellen ez már kevés volt, bár ha az első 10-15 percben Memphis és Toko Ekambi ugyanolyan könyörtelen végrehajtó, mint az előző meccseken, akár kiélezettebb csata is lehetett volna. De a Lyon még így is olcsóbban megúszta, mint a 8-2-es alázáson átesett Barcelona.... Muhahaha... Az ideje korán befejezett a francia bajnokságban csupán 7. helyen végző Lyon sem a Ligakupában, sem a BL-ben nem tudta kiharcolni a nemzetközi kupaindulást, mégis Jean-Michel Aulas elnök úr elégedett lehet csapata teljesítményével. 

Térjünk át inkább a Párizsra. A Bajnokok Ligája 2019-20-as szezonjának döntőjét a Paris Saint-Germain és a Bayern München játssza. A PSG az idei BL-ben eddig csapatként funkcionált. Az elmúlt évekkel ellentétben, amikor sarkosan fogalmazva: zsoldosok kirakatának látszott, idén sokkalta inkább egymásért harcoló közösségnek. Mindamellett, hogy a csapatnak továbbra is megvannak a korlátai. 

Az Atalanta ellen is látszott, hogy Mbappé nélkül ez a Párizs, nem az a Párizs. Valamint az is, hogy a presszinggel zavarba hozható a PSG, vagyis fogalmazzunk inkább úgy, hogy az Atalanta totális letámadásra épülő játéka nemigen ízlett a PSG-nek, és ha nem fáradt volna el a végére ennyire a bergamói csapat, nem biztos, hogy ott meglett volna a továbbjutás. És ebből, vagyis a presszingből a Bayern ellen sem lesz majd hiány. Ahogy a Lipcse is akkor tudott, ha csak percekre is, nehézséget okozni a Párizsnak, amikor előkerült a Gegenpressing. Mbappé és Neymar nagyon érzik egymást, azonban amíg a PSG koncepció nélkül igazol, valamint mivel 400 milliót "elver" ilyen színes ceruzákra, mint ők, nem marad pénz további színesre a tolltartóba. (A pesti sportsajtóban nagyon divatos lett ez a "színes ceruza" fogalom, én is adom, via: Bozsik Péter.) Amíg Kehrer, Bernat és Sarabia színtű játékosok alkotják a PSG keretét, amíg Mbappé és Neymar mellett egy biobólya, Icardi játszik, nem juthat el arra a szintre, amire vágyik, még ha idén össze is jött a BL-döntő. Az Atalanta ellen jól látszott, hogy az Icardinál mind árban, mind képességekben polcokkal lejjebb lévő Choupo-Motinggal is hatékonyabb tudott lenni a PSG. Hogy azokról a saját nevelésű tehetségekről ne essen szó, akik a PSG elherdált, elengedett, vagy eltaszított magától, mert nem láttak esélyt arra, hogy meghatározó játékosokká váljanak Párizsban.     

De ez messzire vezet.... A PSG a 2019-20-as szezon BL-döntőse, és akár meg is nyerheti a kupát, bár nem látom, hogy bármelyik csapat képes lenne legyőzni ezt a Bayernt. Ez nem változtat azon, hogy a PSG-nek nincs koherens átigazolási politikája, koncepciózus kerete, még ha egy nagyon jó edzője már van is a kispadon. 

*Nyelvészeti érdekesség, hogy az amatőrt a francia nyelvben inkább lelkes rajongónak értik, aki nem profi szinten foglalkozik az adott dologgal, azonban ez még nem jelenti, hogy "hozzá nem értő", béna, vagy ostoba lenne, míg ugyebár az amatőr jelzőnek van egy elég erős negatív íze.  
 

Körülbelül egy éve nem posztoltunk a blogon, de most megszakítjuk a csendet, és beharangoznánk a Szuperkupa-döntőt, ahol a bajnok Paris Saint-Germain és az ezüstérmes Olympique Lyon (mivel a kupát is csakugyan a párizsiak nyerték) csap össze egymással Klagenfurtban, szombat este. 

Kezdésként tekintsük át, milyen mercatót tudhat maga mögött eddig a két csapat, elsőként a PSG-t. Komoly változásokon ment át a párizsi klub, megváltak Laurent Blanc vezetőedzőtől, a kispadra pedig Unai Emery, a Sevilla sikeredzője érkezett. Blanc távozásához nyilván több ok is vezetett: egyfelől ezzel a lépéssel egyszerűen orvosolni lehetett az Aurier-ügyet (egyértelmű, hogy a konfliktus két szereplője közül legalább az egyiknek távoznia kellett a nyáron), másfelől Nasserék egyértelműen megelégelték, hogy a gárda egy helyben toporog, nem képes átlépni saját árnyékát a Bajnokok Ligájában. Persze ez megalománia, de ehhez már hozzászokhattunk a futballoligarchiák körében. Bár az igaz, hogy Blanc identitás teremtő terve befuccsolt, de legalábbis mindenképp megrekedt.

Az edzőváltásnál azonban valószínűleg még nagyobb változás, hogy elhagyta Párizst Zlatan, akinek örökségébe igazán nem is igazoltak senkit, ami egyáltalán nem biztos, hogy rossz döntés. A legkomolyabb kritikaként azt szokták megfogalmazni a PSG-vel szemben, hogy csak egy kirakatcsapat, futball-prostituáltak gyülekezete, de semmiképpen sem egy egységes csoport. És Blanc sem tudta mindig megfelelően kezelni ezt a légkört és az öltüzőt. Igazi sztár nem jött, viszont a támadó pozícióban történt erősítés, Hatem Ben Arfa személyében, és talán az sem felelőtlen kijelentés, hogy HBA volt a PSG számára a nyár legnagyobb fogása, főként hogy ingyen szerezték meg (ez a pénzügyi fair play miatt sem elhanyagolható). Ben Arfa mellett a francia fővárosba költözött még Grzegorz Krychowiak, a Bordeaux és a Reims egykori középpályása, akit Emery is jól ismeri, hiszen a Sevillától érkezett. A lengyel mellett szerződtették még Thomas Meuniert, a belga válogatott jobbhátvédjét is. Mindezek láttán kijelenthető, hogy Emeryvel talán elindulhat egy folyamat, amivel sikerülhet orvosolni a Paris Saint-Germain identitásválságát, bár ez Blanc érkezése után is így látszott, mégsem valósult meg. Egy hosszabb írást is megérne a PSG identitásválsága, de annyi bizonyos, hogy mintha megint jó irányba mozdult volna el a párizsi klub. 

Nagy kérdés még, hogy mi lesz az olyan tehetséges fiatalokkal, mint Jean-Kevin Augustin, Odsonne Edouard, vagy Presnel Kimpembe, illetőleg az olyan kölcsönjátékból visszatérőkkel, mint Alphonse Aréola, Jean-Christophe Bahebeck, és Hervin Ongenda. A Blanc-éra elején úgy látszott, talán most több lehetőséget kaphatnak a fiatalok, de végül ez sem történt meg. Kérdéses, hogy majd Emery hogyan fog viszonyulni a Franciaország egyik legjobb akadémiájáról kilépő tehetségekhez. 

Szeretik a francia sajtóban a Paris Saint-Germaint amolyan "francia Bayern München"-nek aposztrofálni, az egyeduralkodó gigász, akit talán legyőz Dávid, vagy nem. Nyilván innen már csak egy lépés "ledortumndozni" az aktuális riválist, jelenesetben a Lyont, de a Bielsa-féle Marseille-t is emlegették már így. Valóban kezdi egyre ijesztőbben kinőni a Ligue 1-t a PSG, és valóban az Olympique Lyon tűnik az egyetlen kihívónak, amely más utakon jár, fiatalokkal és saját nevelésű játékosokkal próbálkozik. Bár elnézve a mai Lyont, nekem személy szerint nem a Dortmund, hanem az Arsenal ötlik az eszembe. Mind a stadionépítésről, mind a fiatalokról, mind a spórlásról, és még arról is, hogy az igazi cél nem a bajnoki cím, hanem hogy meglegyen a BL-szereplés. Talán az sem véletlen, hogy Génésio egy interjújában úgy fogalmazott, el tudná képzelni magát az OL Wengereként.

Beszélve egy kicsit a Lyon idei átigazolásairól, Aulasék szinte egy egész védősort igazoltak, Nkoulou, Mammana és Rybus is az OL-nél folytatja, viszont ennek az árán távozott a védelem legfontosabb pillére, Samuel Umtiti. Ezen felül azonban úgy fest, hogy sikerül megtartani az értékeket, marad Tolisso, Lacazette és Fekir, és továbbra is a konzerválás és az egyben tartás a jelszó. Ahogy a jövőben is a spórolásé és az akadémiára való támaszkodás lehet a főszerep. Aztán, ha az OL már letudta a stadion törlesztését, a piacon is megpróbálják felvenni a versenyt a fővárosiakkal, csak kérdéses, hogy addigra mennyire lép el a párizsi lokomotív.

Hogy milyen következtetéseket lehetne levonni a Szuperkupa-döntő kapcsán? Tavaly, amikor ugyanez a két csapat találkozott, csupán annyi különbséggel, hogy nem Klagenfurtban, hanem Montrealban, el lehetett mondani - bár ezt utólag könnyű - hogy a Lyonnak akkor nem sikerült jól a felkészülése, illetőleg Hubert Fournier elveszítette az öltözőt, ami a bukásához is vezetett. Valamint az is látszott, hogy a PSG nagyon koncentráltan ment neki a tavalyi szezonnak. Arra biztosan választ fog adni ez a meccs, hogy Emery mennyire ismerte meg új csapatát, míg a Lyonnál mennyire sikerült saját képére formálnia Génésionak együttesét.

Ahogy az elmúlt években, most is óriási várakozással tekinthettünk a francia bajnokság aktuális bronzérmesének teljesítményére a BL-rájátszásban. Ez a csapat idén a Monaco, amely a tavalyi szezonban a bronzérem mellett nagy meglepetésre a Bajnokok Ligájában is bravúrosan a negyeddöntőig menetelt. Ezért is volt a nagy várakozás, illetve az elmúlt évek kudarcai miatt.

Olyan kudarcok miatt, mint a Lille tavalyi sima kiesése a Porto ellen, vagy épp a Lyon hasonlóan gyenge teljesítménye a Real Sociedad ellen két éve. De most azt érezhette az ember, hogy ez idén máshogy lesz. Hogy idén újra három csapat képviselheti Franciaországot a Bajnokok Ligájában.

Azonban tudtuk, nem lesz könnyű dolga a Monaconak, amely a BL 3. selejtezőkörében simán, 7-1-es összesítéssel ejtette ki a Young Boyst, viszont a Play off-kört már nem kiemeltként várta, így biztos volt, hogy nehéz falat vár a hercegségiekre. A sors sem volt kegyes, az egyik legnehezebb ellenfelet kapta a Monaco, a spanyol negyedik Valenciat. De ezenfelül Leonardo Jardim vezetőedzőnek a sérülésekkel is meggyűlt a baja, hiszen két alapember, Joao Moutinho és Layvin Kurzawa is megsérült a BL-selejtezőt megelőző bajnokin.

A portugál tréner nem változtatott tavalyi filozófiáján, továbbra is az eredményességet tűzte ki első számú célnak, így egy defenzívebbnek mondható kezdőt állított fel. Fabinhot feltolta a középpályára, ezzel növelve a labdaszerzők számát, a kreatív középpályások kárára.

A kezdő: Subasic - Raggi, Carvalho, Wallace, Elderson - Fabinho, Toulalan, Pasalic - Bernardo, Martial, Cavaleiro

Aztán jött a meccs, és olyan történt, ami Jardim irányítása alatt még sosem történt a Monacoval a BL-ben, de talán még a bajnokságban sem. Egy óriási védelmi hibát követően már a negyedik percben vezetést szereztek a spanyolok. Jardim fiai az egész első félidőben nagyon megilletődötten játszottak, talán a kezdeti sokk miatt, talán a több, mint 50 ezer tomboló spanyol szurkoló miatt, vagy valami egészen más miatt, de ami egyértelmű, hogy nem az igazi Monacot láttuk az első félidőben. Egy 10 perces periódust leszámítva - amikor egy kapufát azért elértek a hercegségiek - végig dominált a Valencia az első 45 percben.

De Jardim rendbe rakta a fejeket a félidőben, és szinte azonnal sikerült egyenlítenie a Monaconak. Kezdett újra önmagára hasonlítani a csapat. Aztán megint a semmiből, egy védelmi baki után gólt szerzett a Valencia. Mind hatékonyságban, mind védekezésben elmaradt önmagától a Monaco a mérkőzésen. És ezt a teljesítményt pedig a mérkőzés végén megfejelte még egy góllal a Valencia, három gólt kapott a Monaco egy mérkőzésen... 3-1-re nyert a Valencia, így nagyon nehéz helyzetből várhatja a visszavágót az ASM.

Nem szeretek bírózni, de nem mehetünk el szó nélkül a játékvezető ténykedése mellett, egyrészt azért, mert Jardim a meccs után kitért erre is - bár a portugál edzőktől ez már megszokott - másrészt, ilyenkor az emberben nem csak ez a meg nem adott büntető juthat az eszébe, hanem a Juventus elleni bírói tévedések is. Nem volt két gólnyi különbség a Valencia és a Monaco között szerdán, ezért is mondhatta azt Jardim a meccs után, hogy ez az eredmény igazságtalan.

Reformokra van szükség(?)

Jean-Michel Aulas, a Lyon elnöke körülbelül félévente kijelenti, hogy reformokra van szükség a francia futballban, és nem csak megmondóembert játszik, hanem konkrét javaslatokkal is elő szokott állni. Majdnem egy évvel ezelőtt egyik pontként azt javasolta, hogy a nemzetközi porondon induló csapatok közt osszanak ki további 50 millió eurót a televíziós pénzekből, ami egyáltalán nem rossz gondolat. Az egyszerűség kedvéért számoljunk 60 millióval, amit a hat európai kupák valamelyikében induló csapatok közt egyenlően osztanánk szét, azaz minden csapat, amely a nemzetközi porondon szerepelve Franciaországot képviseli, 10-10 millió euróval többet kapna a tv-s pénzekből. Aulasnak rengeteg reformgondolata volt már a francia futballal kapcsolatban, de mind közül talán ez a legkiemelkedőbb. De abban teljesen igaza van, hogy reformokra van szükség. Ha pedig a Monaco kiesik, akkor a Ligue 1 idén is nagyon bukhat az UEFA-együtthatók alapján felállított ranglistán, aminek a legsúlyosabb következménye az lehet, hogy az oroszok beelőznek, és Franciaország három helyett csak két csapatot indíthatna a Bajnokok Ligájában. 

Ahogyan ígértük, egy előzetessel készülünk a bajnoki rajtra, hiszen pénteken megkezdődik a Ligue 1 2015-2016-os szezonja! De ne rohanjunk ennyire előre, még foglalkozzunk egy keveset a szombati Szuperkupa-döntővel.

Jó volt újra látni a régi arcokat, Lacazette-et, Ibrát, és persze a többieket is, bár nem volt igazán jó meccs, de azért jól esett, felüdülést nyújtott. Olyan volt, mint a tanévnyitó szeptember 1-jén, amikor az ember találkozik azokkal, akiket jóformán egész nyáron nem látott. Visszatér az iskolába, aminek nyáron még a közelébe sem merészkedett, de azért szerencsére még nem kell újra beüljön bioszórára, ez a szorongás hiányzik belőle. Csak az unalmas tanévnyitóbeszédet kell végighallgassa, majd már az osztályteremben, az osztályfőnök dadogását a semmiről... Ilyen volt a Szuperkupa-döntő is egy kicsit, unalmas és monoton, a PSG labdázgatásával telt az egész meccs, amit végül 2-0-ra nyertek a párizsiak a Lyon ellen. De most már kanyarodjunk rá fő témánkra, az új bajnoki szezonra, azon belül pedig a nyitófordulóra.

Az új idényt a címvédő Paris Saint-Germain lille-i vendégjátéka nyitja. Kérdés, hogy sikerül-e a párizsiaknak megtörni a szokásos rendet, miszerint a szezonkezdet nem szokott zökkenő mentes lenni. Erre idén is nagy az esély, de nem a felkészülés, vagy az átigazolások miatt. Előbbi remekre sikerült, ez a Lyon ellen is látszott, míg a PSG nyári igazolásaiban is nehéz hibát találni. Benjamin Stambouli szerződtetése igencsak értékes igazolásnak fest. A Tottenhamtől szerződtetett francia mind a középpálya, mind a védelem közepén bevethető, ami jól jöhet, ha idén is elkapná egy sérüléshullám a PSG-t. Egyértelműen univerzálisabb játékos, mint Cabaye volt.

Kevin Trapp leigazolásában már találhatunk kivetnivalót, mivel talán ez a poszt, a kapusposzt volt az, ahol a párizsiak a legjobban álltak. Salvatore Sirigura nem lehetett panasz, és kérdéses, hogy mennyire tesz majd jót az önbizalmának, hogy hoztak a "nyakára" még egy főt. Persze ez kétélű fegyver, pozitívan is elsülhet a dolog, csak nem biztos, hogy a kapusoknál ezzel játszadozni kellene, illetve az sem biztos, hogy itt kellene kezdeni a keretmélyítés, ugyanis Trapp leigazolásának fő célja az volt, hogy két, szinte azonos képességű játékosa legyen a PSG-nek ezen a poszton. Ez azért is érdekes, mert a visszavonuló Zoumana Camara pótlására még senkit sem igazoltak a párizsiak, ha csak nem Stamboulit szánják mind Camara, mind Cabaye pótlására.

Azonban a PSG idei mercatója nem e két játékosra volt kihegyezve, hanem Ángel Di Mariara, akit már tavaly nyáron is szerettek volna leigazolni, még Real-játékosként, viszont ez akkor még nem sikerült. Most pedig egy sikeresnek nem igazán mondható manchesteri kitérő után próbálkozik újra megtalálni önmagát az argentin, ehhez pedig remek közeg lehet mind Franciaország, mind a PSG. Tehát, kétség nélkül kijelenthető, hogy fejlődött a fővárosi alakulat keretét tekintve, de formáját tekintve is. Ez a PSG, nem a tavalyi PSG, és nagyon nehezen elképzelhető, hogy idén is annyira formán kívül játsszon, mint a tavalyi szezon nagy részében. Ettől függetlenül nem lesz könnyű dolga a Laurent Blanc gárdájának, mivel a Lille kemény ellenfél lesz. 

A nyáron csak egyetlen francia elsőosztályú csapatnál, a Lille-nél történt edzőcsere. Távozott René Girard, aki helyét az ex-Sochaux tréner, a nemrég Elefántcsontparttal Afrika Kupát nyert Hervé Renard vette át. Girard mellett távozott Origi is, akinek lejárt kölcsönszerződése, így visszatért a Liverpoolhoz, valamint Simon Kjaer és Idrissa Gueye is távozott, mint meghatározó játékos. Nagy neveket nem igazoltak pótlásukra, de Renard ízlésének megfelelően elsősorban afrikai, vagy afrikai származású játékosokat szerződtetett az északi klub, akik az ő kezei alatt nagy teljesítményre lehetnek képesek, ismerve a francia tréner múltját, kvalitásait. Komoly változásokon ment át a LOSC, de Renardral nagy potenciál lehet az északiakban, és komolyan harcban lehetnek legalább az EL-helyekért.  

Ahogy a Lille, úgy a Monaco is komoly változásokon ment át a nyáron. Rengetegen érkeztek, és távozók is voltak, főleg meghatározó emberek, mint Kondogbia, vagy épp Ferreira-Carrasco. Mégis joggal gondolhatjuk, hogy Jardimnak sikerülni fog megoldani a pótlásukat. Ismét nagyot alkotott Luis Campos sportigazgató (aki már nem is igazgató, hanem Vasziljev alelnök jobbkeze), akinek révén nagyon tehetséges játékosokat csábítottak Monte-Carlóba a hercegségiek. Ivan Cavaleiro, Adama Traoré, Fares Bahlouli, és még sokan mások, mind csiszolatlan gyémánt. Azt pedig, hogy a tavalyi teljesítményre, azaz a dobogóra képes csapat maradt a Monaco, már az első fordulóban bizonyíthatja a Nice ellen, a mediterrán derbin. 

Nem kellemes dolog az esélylatolgatás, de az első forduló, és az új idény beharangozása mellett ez is a feladatunk. Az egyértelmű, hogy a PSG a favorit a bajnoki címre, és valószínűleg sokkal simábban fogja ezt behúzni, mint tavaly. Azt is kisebb túlzással ki lehet jelenteni, hogy sem a Lyon és a Monaco közti különbség, sem a két csapat erőssége, kvalitása nem változott nagy mértékben. Mindkét csapat jó lehet a dobogóra, de a bajnoki címhez még a tavalyi teljesítményüknél is jóval felül kellene múlniuk, pedig már akkor is túlteljesítették magukat. Az igazi nyitott kérdés, amolyan fekete ló inkább a Marseille, amely rengeteg értékét, Gignacot, Ayew-t, Payetet, és Imbulat is elvesztette a nyáron, viszont ahogy a Monacónál lehetett Jardim-faktorról beszélni, ugyanúgy megtehetjük ezt az OM-nél is Bielsa kapcsán. Az argentin trénerrel az Olympique tavaly megjárta a mennyországot, és a poklot egyaránt. Őszi bajnok lett az OM, majd egy nagyon szörnyűre sikeredett tavasz után végül lecsúszott a dobogóról, és így a Bajnokok Ligájáról is a Marseille. Egy biztos, ha idén sem sikerül kiharcolnia az Olympique de Marseille-nek a BL-indulást, akkor nagyon nehéz évek elé nézhetnek a kikötővárosban. 

A nagy négyes utolsó tagjáról, az Olympique Lyonról is ejtsünk néhány szót, amelynél - a riválisokkal ellentétben - egyáltalán nem beszélhetünk kész csapatról. A Monaco már teljes mértékben lezártnak tekinti a nyári mercatót, az OM-nél egy-két kiegészítő ember érkezhet, míg a PSG-nél csak Di Maria beépítésével kell foglalkozzanak. Aulas elmondása szerint még három játékos érkezik augusztus végéig, két középpályás, és egy középhátvéd, emellett a Manchester Unitedtől érkező Rafaelt is be kell illesszék a csapatba. Bár a meghatározó embereket sikerült megtartania a Lyonnak, de ha nem végez idén is a dobogón az OL, akkor nagyon nehezen elképzelhető, hogy meg tudják majd tartani az értékeket. És idén a Bajnokok Ligájában is helyt kell állniuk, Aulast ismerve pedig elképzelhetetlen, hogy úgymond "beáldozza" ezt a Lyon, sőt... 

Az 1. forduló párosításai: 

Lille - PSG

Marseille - Caen 

Montpellier - Angers 

Nice - Monaco 

Nantes - Guingamp 

Bastia - Rennes 

Gazélec - Troyes 

Bordeaux - Reims 

Toulouse - Saint-Etienne 

Lyon - Lorient 

Közeledik az új szezon, így mi is megújultunk! Új platformon, új néven, új posztokkal, és egy-két újdonsággal vágunk neki a következő szezonnak, mert ahogy már Barney Stinson is megmondta, az új mindig jobb!

Az új szezont idén is a Szuperkupa nyitja meg, amit most Kanadában, még pontosabban Montrealban játszanak majd. Ennek célja az, hogy Kanadában, elsősorban Québec tartományban (Kanada egyetlen tartománya, ahol kizárólag a francia a hivatalos nyelv) még inkább megszerettessék a francia focit, a francia bajnokságot. Tehát egy igazi hírverő mérkőzést rendeznek augusztus 1-jén, ahol a tavalyi bajnok és kupagyőztes Paris Saint-Germain a tavalyi ezüstérmes Olympique Lyonnal találkozik.

Erőviszonyok:

Júliust írunk, ilyenkor minden klubigazgató/elnök azon fáradozik, hogy megerősítse csapatát új játékosokkal a következő szezonra. Ez Párizsban, vagy épp Lyonban sincs másképp, bár mindkét felet sújtják külső körülmények. Kezdjük a fővárosiakkal, akiknél - mint tudjuk - a pénzből nincs hiány, azonban a párizsiak sem hagyhatják figyelmen kívül a pénzügyi fair play szabályt. Ezért valamivel később is kezdődött el Laurent Blanc-éknak a mercato, mivel meg kellett várniuk az UEFA döntését, hogy mennyit is költhetnek a nyáron, meddig is ér az a bizonyos takaró. Az európai szövetség igen kegyes volt a PSG-vel, a tavaly nyári 60 milliós keret dupláját, azaz 120 millió eurót (plusz az eladásokból befolyt összegek) költhet idén nyáron a fővárosi klub.

Ezután pedig azonnal fejest is ugrott a PSG a mercatóba. Kevin Trapp személyében szerződtettek egy fiatal és tehetséges német hálóőrt, valamint hazacsábították a Tottenhamtől Benjamin Stamboulit, akinek nem igazán jött be az angol kaland. A két labdarúgóért összesen durván 20 millió eurót adtak a párizsi vezetők, míg Yohan Cabaye-t 18 millió euró ellenében megvásárolta a Crystal Palace, így majdnem nullára redukálták a kiadásokat, szóval gyakorlatilag nem csökkent a 120 milliós keret. A kérdés már csak az, hogy meddig marad ez így, hiszen Ángel Di Maria érkezését bármikor bejelenthetik (az argentin szélsőért 60-65 millió eurót fizetnek), illetve Lucas Digne pótlása is könnyen napirendre kerülhet, mivel a fiatal francia balhátvéd távozni kíván a kevés játéklehetőség miatt.  

Természetesen Di Maria leigazolása lenne a PSG legnagyobb nyári dobása, mégis érdemes kiemelni egy másik változást is. Az elmúlt szezon végeztével visszavonuló Zoumana Camara a következő szezontól Laurent Blanc segítője lesz, amolyan kapocs az edző és a játékosok közt, mint anno Claude Makélélé. Sokan annak tudják be a PSG tavalyi gyengélkedéseit, hogy Blanc mellől hiányzott Makélélé, aki vezetőedzőként próbálta ki magát Bastiaban, több, de inkább kevesebb sikerrel. Hiányzott egy "erős kéz" mellőle, mivel a "professzor" nem sorolható a szigorú edzők sorába, ahogy azok közé sem, akik szeretik egymaguk csinálni a dolgokat. Blanc szereti megosztani a feladatokat, nagy stábbal dolgozni, ezért lehet fontos "igazolás", láncszem Camara az új szezonban. 

Amíg Párizsban a pénzügyi fair play szab határokat a költekezésben, addig Lyonban közel sem engedhetnek meg ekkora fényüzést, elsősorban azért, mert az OL stadiont épít. Ez az oka, hogy egy amolyan "Arsenal-modell" alapján fiatalításba fogott az Olympique. Bár az Arsenal(!!!) ellen 6-0-ra elveszített felkészülési mérkőzés után Jean-Michel Aulas "szükségállapotról" beszélt, illetve arról, hogy még a bajnokság kezdete előtt 5 játékost igazolnak (1 jobbhátvédet, 1 középhátvédet, 2 középső-, illetve 1  támadó-középpályást). Ha tovább akarnánk keresni a hasonlóságokat a Lyon és az Arsenal között (ez lassan már mániámmá vált), akkor akár felemlegethetnénk az Ágyúsok 2011-es Manchester United elleni 8-2-es vereségét, ami után Arsene Wenger 5 labdarúgót szerződtetett az átigazolási időszak utolsó napjaiban. 

Az alapvető terv Lyonban az volt, hogy a tavaly nagy meglepetésre ezüstérmet szerző gárdát egyben tartsák, a fiatalok még jobban összeszokjanak, és egy-két játékossal mélyítsék a keretet a Bajnokok Ligájára. Így érkezett a Marseille-től ingyen Jérémy Morel, illetve Lacazette "külön kérésére" Claudio Beauvue a Guingamp-tól. Mind Lacazette, mind Beauvue Guadeloupe-ról származik, ezenfelül nagyon jó barátok is, idén nyáron például együtt is vakációztak. Persze a bretonok színeiben tavaly szerzett 17 gól magáért beszél, valamint az is, hogy a Marseille elől happolhatta el Aulas Beauvue-t. A Lyon nyári mercatója annak a jegyében is zajlik, hogy Aulas bosszút álljon a Marseille-en. Tavaly nyáron Bafétimbi Gomisnak lejárt a szerződése Lyonban, amit nem hosszabbított meg, így ingyen távozott. Bár végül Angliába igazolt a támadó, az OM is szerette volna megszerezni, de nem jött össze az üzlet. JMA pedig idén bizonyítani akarta, hogy ő viszont tud a Marseille-től igazolni, először Gignackal próbálkozott, majd Morel ügyében sikerrel járt. Tehát ő tudott a Marseille-től igazolni... 

Esélylatolgatás:

Bár nem igazi tétmeccsről beszélünk, mind a PSG,  mind a Lyon szeretné egy győzelemmel, illetve egy kupával indítani a szezont, ennek megfelelően biztosan jó mérkőzésnek ígérkezik a szombati Szuperkupa-döntő! A jövőhéten pedig már indul a bajnokság, ami kapcsán mi is jelentkezünk egy előzetessel az esélyekről, mire is készüljünk a Ligue 1 2015-2016-os szezonjában.