Körülbelül egy éve nem posztoltunk a blogon, de most megszakítjuk a csendet, és beharangoznánk a Szuperkupa-döntőt, ahol a bajnok Paris Saint-Germain és az ezüstérmes Olympique Lyon (mivel a kupát is csakugyan a párizsiak nyerték) csap össze egymással Klagenfurtban, szombat este. 

Kezdésként tekintsük át, milyen mercatót tudhat maga mögött eddig a két csapat, elsőként a PSG-t. Komoly változásokon ment át a párizsi klub, megváltak Laurent Blanc vezetőedzőtől, a kispadra pedig Unai Emery, a Sevilla sikeredzője érkezett. Blanc távozásához nyilván több ok is vezetett: egyfelől ezzel a lépéssel egyszerűen orvosolni lehetett az Aurier-ügyet (egyértelmű, hogy a konfliktus két szereplője közül legalább az egyiknek távoznia kellett a nyáron), másfelől Nasserék egyértelműen megelégelték, hogy a gárda egy helyben toporog, nem képes átlépni saját árnyékát a Bajnokok Ligájában. Persze ez megalománia, de ehhez már hozzászokhattunk a futballoligarchiák körében. Bár az igaz, hogy Blanc identitás teremtő terve befuccsolt, de legalábbis mindenképp megrekedt.

Az edzőváltásnál azonban valószínűleg még nagyobb változás, hogy elhagyta Párizst Zlatan, akinek örökségébe igazán nem is igazoltak senkit, ami egyáltalán nem biztos, hogy rossz döntés. A legkomolyabb kritikaként azt szokták megfogalmazni a PSG-vel szemben, hogy csak egy kirakatcsapat, futball-prostituáltak gyülekezete, de semmiképpen sem egy egységes csoport. És Blanc sem tudta mindig megfelelően kezelni ezt a légkört és az öltüzőt. Igazi sztár nem jött, viszont a támadó pozícióban történt erősítés, Hatem Ben Arfa személyében, és talán az sem felelőtlen kijelentés, hogy HBA volt a PSG számára a nyár legnagyobb fogása, főként hogy ingyen szerezték meg (ez a pénzügyi fair play miatt sem elhanyagolható). Ben Arfa mellett a francia fővárosba költözött még Grzegorz Krychowiak, a Bordeaux és a Reims egykori középpályása, akit Emery is jól ismeri, hiszen a Sevillától érkezett. A lengyel mellett szerződtették még Thomas Meuniert, a belga válogatott jobbhátvédjét is. Mindezek láttán kijelenthető, hogy Emeryvel talán elindulhat egy folyamat, amivel sikerülhet orvosolni a Paris Saint-Germain identitásválságát, bár ez Blanc érkezése után is így látszott, mégsem valósult meg. Egy hosszabb írást is megérne a PSG identitásválsága, de annyi bizonyos, hogy mintha megint jó irányba mozdult volna el a párizsi klub. 

Nagy kérdés még, hogy mi lesz az olyan tehetséges fiatalokkal, mint Jean-Kevin Augustin, Odsonne Edouard, vagy Presnel Kimpembe, illetőleg az olyan kölcsönjátékból visszatérőkkel, mint Alphonse Aréola, Jean-Christophe Bahebeck, és Hervin Ongenda. A Blanc-éra elején úgy látszott, talán most több lehetőséget kaphatnak a fiatalok, de végül ez sem történt meg. Kérdéses, hogy majd Emery hogyan fog viszonyulni a Franciaország egyik legjobb akadémiájáról kilépő tehetségekhez. 

Szeretik a francia sajtóban a Paris Saint-Germaint amolyan "francia Bayern München"-nek aposztrofálni, az egyeduralkodó gigász, akit talán legyőz Dávid, vagy nem. Nyilván innen már csak egy lépés "ledortumndozni" az aktuális riválist, jelenesetben a Lyont, de a Bielsa-féle Marseille-t is emlegették már így. Valóban kezdi egyre ijesztőbben kinőni a Ligue 1-t a PSG, és valóban az Olympique Lyon tűnik az egyetlen kihívónak, amely más utakon jár, fiatalokkal és saját nevelésű játékosokkal próbálkozik. Bár elnézve a mai Lyont, nekem személy szerint nem a Dortmund, hanem az Arsenal ötlik az eszembe. Mind a stadionépítésről, mind a fiatalokról, mind a spórlásról, és még arról is, hogy az igazi cél nem a bajnoki cím, hanem hogy meglegyen a BL-szereplés. Talán az sem véletlen, hogy Génésio egy interjújában úgy fogalmazott, el tudná képzelni magát az OL Wengereként.

Beszélve egy kicsit a Lyon idei átigazolásairól, Aulasék szinte egy egész védősort igazoltak, Nkoulou, Mammana és Rybus is az OL-nél folytatja, viszont ennek az árán távozott a védelem legfontosabb pillére, Samuel Umtiti. Ezen felül azonban úgy fest, hogy sikerül megtartani az értékeket, marad Tolisso, Lacazette és Fekir, és továbbra is a konzerválás és az egyben tartás a jelszó. Ahogy a jövőben is a spórolásé és az akadémiára való támaszkodás lehet a főszerep. Aztán, ha az OL már letudta a stadion törlesztését, a piacon is megpróbálják felvenni a versenyt a fővárosiakkal, csak kérdéses, hogy addigra mennyire lép el a párizsi lokomotív.

Hogy milyen következtetéseket lehetne levonni a Szuperkupa-döntő kapcsán? Tavaly, amikor ugyanez a két csapat találkozott, csupán annyi különbséggel, hogy nem Klagenfurtban, hanem Montrealban, el lehetett mondani - bár ezt utólag könnyű - hogy a Lyonnak akkor nem sikerült jól a felkészülése, illetőleg Hubert Fournier elveszítette az öltözőt, ami a bukásához is vezetett. Valamint az is látszott, hogy a PSG nagyon koncentráltan ment neki a tavalyi szezonnak. Arra biztosan választ fog adni ez a meccs, hogy Emery mennyire ismerte meg új csapatát, míg a Lyonnál mennyire sikerült saját képére formálnia Génésionak együttesét.